A nyári szünet elmúlásával újra elindult a tanulás időszaka a gyerekek életében. Nem könnyű feladat visszazökkenni a hosszú vakáció után sem, de beilleszkedni egy teljesen idegen és új környezetbe, főként nagy kihívást jelent egy apró gyermek életében. Az óvodáskor kezdetével, párhuzamosan két folyamattal is szembesülnie kell gyermeknek és szülőnek: az egymástól való elválás, illetve a gyerekek oldaláról, bizalmi kapcsolat kialakítása más felnőttekkel. Könnyebb azoknak a gyerekeknek, akik már aludtak nagyszülőknél, ismerősöknél, jártak bölcsődébe, voltak már játszóházban, szőnyegoviban, nagyobb közösségben. Tompa Gyöngyvér pszichológus szerint, nem feltétlen jó, ha el akarjuk fojtani a gyermek könnyeit, ugyanis a sírás feszültségoldó lehet. – A szülő sokat segíthet azzal, ha reggelente nem hívja vissza egy utolsó puszira, ölelésre a gyermekét, mikor ő már elindult a közösség felé az óvó nénivel – mondta a szakember. Hozzátette: nem szabad semmit siettetni, mindenkinek más a temperamentuma, más mintát hoz otthonról, ezért a beszokás is más sebességben történik. Nem lehet konkrét időpontot meghatározni, csak időintervallumot, amely feltehetően egy-két hónap. Ez egy nagyon összetett feladat, ahol szükség van minden résztvevőre. A szülőnek meg kell bíznia a tanítókban, a gyermeknek rugalmasnak kell lennie a helyzetekhez, míg a pedagógus szakmailag felkészült kell legyen. – Bár az óvodáknak, az óvodapedagógusoknak speciális módszerei vannak a beszoktatási folyamatokra, viszont ha hónapok elteltével sem járnak sikerrel, érdemes szakemberhez fordulni – tanácsolja Tompa Gyöngyvér.

A pszichológusok szerint, a kor tovább cifrázza a tüneteket. – Hiszen a gyermek a személyiség fejlődésének ebben a szakaszában – amit a szakirodalom latencia-periódusnak hív – szinte szomjazik a tudásra, kíváncsi, új dolgokat szeretne megtanulni és kipróbálni, a közösség felé fordul, barátokat keres és a motivációjában megjelenik a teljesítmény, gyakorlatilag iskolaéretté válik – összegezte Tompa Gyöngyvér. Emellett rengeteg új szabállyal, változással szembesül az ilyen korú gyermek: az óvodába rugalmasan lehetett érkezni, kötetlen játékidő van, míg az iskolába időre oda kell érni és kötelező tanórák vannak, ahol fegyelmezettnek kell lenni hosszú perceken keresztül.

Nemcsak a gyereknek kell alkalmazkodni az iskolakezdéshez, hanem az egész család működésének át kell állni. Kezdetekben, a szülőnek kell beosztani az időt. A tanítási nap már előző este elkezdődik, a táska bepakolásával. A szakember kiemelte, reggeli és egész napra elegendő élelem nélkül ne engedjük útnak az iskolást. A tanítási napot követően pedig jellemző a szülő három számon kérő mondata: Mi volt az iskolában? Megetted-e az ebédet? Hoztál-e piros pontot? A pszichológus azt tanácsolja, ezek helyett próbáljon a szülő egy kötetlen beszélgetést kialakítani, így teret ad annak, hogy a gyerek kifejezze érzelmeit, mert akkor felszínre kerülnek az indulatai is.

Az egyik legszenzitívebb terület a gyermekek életében a büntetés-jutalmazás kérdése. Fontos, hogy a gyereket ne tárgyi jutalommal halmozzuk el, ha jól teljesít. A gyerek önértékelése a pozitív visszajelzésektől – dicsérettel, biztatással – fejlődik, ezzel ellenben, a negatívval csorbul. Tompa Gyöngyvér szerint már az erőfeszítést is érdemes jutalmazni, ugyanis a tudományos kutatások eredményei igazolják, hogy a kezdeti iskolai évek tapasztalatai meghatározóak a jövőbeni, tanuláshoz való hozzáállást illetően.