A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, mivel a feltámadáshoz kötődik. A húsvét az egyházi év mozgó ünnepeinek is a középpontja. Ekkor ér véget a Hamvazószerdán elkezdődött 40 napos böjt, így nyer értelmet az ünnep elnevezése. A szó azt sugallja, hogy újra húst vehetünk magunkhoz, az ünnep más nyelveken történő elnevezése inkább a húsvét ünnepi, vagy feltámadáshoz kötődő jellegéhez kapcsolódik.
Húsvétvasárnap a feltámadás vasárnapja, a keresztények a feltámadt Krisztust ünneplik. Ehhez a naphoz tartozott az ételszentelés hagyománya. A délelőtti misére letakart kosárral mentek a hívők, melyben bárányhús, kalács, tojás, sonka és bor volt. Emellett ehhez a naphoz is munkatilalom kapcsolódott: nem sepertek, nem főztek, nem hajtották ki és nem fogták be az állatokat.
– Virágvasárnaphoz számtalan népszokás kapcsolódik, többek között a barkaszentelés, amely megvédi tulajdonosa házát, elhárítja a rontásokat, veteményesébe tűzve pedig a terményt is növeli a magyar népszokások szerint. A római katolikus szokások szerint a barkát a virágvasárnapi szentmise előtt a pap megáldja, a hívek pedig a mise végén hazaviszik, majd a következő év hamvazószerdáján elégetik, ezzel készülve az új böjti időszakra. A barka a Magyarországi éghajlati viszonyoknak köszönhetően a pálma és olajágak szerepét vette át – részletezte Deme Ágnes, néprajzkutató.
A húsvét központi motívuma, a hímes tojás, régi múltra tekint vissza. Mint az új élet jelképe magától értetődően kötődik a húsvét előzményeinek tekinthető tavaszünnepekhez, és a feltámadás gondolatköréhez is. A hímes tojás funkcióját tekintve húsvéti ajándék, leányok adják az őket húsvéthétfőn meglocsoló fiatalembereknek. A magyar hagyományok között a húsvéti locsolkodásban benne van az ősi óvó, védő, rontáselhárító, termékenységvarázsló, szakrális megtisztító szerep. A húsvéti locsolkodás a rituális megtisztulás jelképe.
Kezdőkép: google.com
