Magyarországon az Országos Magyar Méhészeti Egyesület kezdeményezésére 1994-től április 30-án ünnepeljük ezt a napot, mivel ebben az időszakban teljesedik ki az élet a kaptárban. A világnap a méhek és a méhészek helyzetére és fontosságára hívja fel a figyelmet.
A méhek kulcsfontosságú szerepet töltenek be a növények beporzásában, egyúttal ők a virágos növények legfontosabb beporzói. Pollent és nektárt egyaránt gyűjtenek. A nektárt gyűjtő egyedek is poroznak be növényeket, de a pollent gyűjtők ezt sokkal hatékonyabban teszik.
A legújabb elemzések szerint az emberiség élelmiszer termelésének csaknem harmada függ a rovarok beporzó tevékenységétől, javarészt a méhekétől. Ennek ellenére számuk sajnos rohamosan csökken, köszönhetően a klímaváltozásnak, a felelőtlen gazdálkodásnak és a növényvédő szerek túlzott használatának.
Hatvanban többek között a Lukács család foglalkozik évtizedek óta méhészettel és méztermeléssel. Az ötven családos kis méhészet a Gödöllői-dombság területén, a külvilágtól jól elszeparált helyen működik. Az évtizedek óta műveletlen méhlegelő alkalmas a különböző gyógy- és gyomnövények, gyümölcsösök révén a jó minőségű méheleség begyűjtésére.
Nyugtató füst készítésével kezdődik a kaptárak vizsgálata. Sikeres és szakszerű méhészkedés csak a megfelelő szaktudás ellenében lehetséges. Méztermelő tevékenységüket a tradícionális szakmai elveket betartva, de modern gépészeti módszerekkel végzik.
A családokkal való foglalkozás a méhész számára a nektár gyűjtésének időszakában mindennapos feladatot jelent. A méhek is családokban élnek, mint az emberek és bámulatos eredményekkel, életkoruk szerinti munkamegosztásban dolgoznak. Reggel, délelőtt virágport, napközben nektárt, vizet biztosítanak testvéreiknek. Mindezt úgy, hogy a kaptár bejáratát megvédik az idegen behatolók ellen.
A méhcsalád életét az életkor szerinti munkamegosztáson kívül a család minél nagyobb egyedszáma, egészségügyi állapota, az élőhely méhlegelőjének nagysága és minősége határozza meg. Sikeres munkájukat három tényező befolyásolhatja: az időjárás, egészségi állapotuk és az emberi tevékenység milyensége.
A méhek megporzó tevékenysége felbecsülhetetlen maguk és az ember számára. A méhcsalád képes saját életének biztosítására napi több kiló nektárt gyűjteni, milliós darabszámú fordulókkal a kaptár és a méhlegelő között.
A mézzel megtelt lépek a pergető helységbe kerülnek, ahol a megfelelő kezelést (propolisz gyűjtése, mézes sejtek megnyitása) követően kerülnek a pergetőbe. Az üres lépek – válogatás után – visszakerülnek a méhcsaládok közé további gyűjtés céljából.
A méhész számára örömünnep a pergetés. Ez mutatja a méhek és az ember (méhész) közös munkájának eredményét. Húsz keretes, sugaras pergetőgép segítségével gyorsan és hatékonyan tudnak dolgozni. Lehetőség van a különböző fajtamézek szétválasztására is, s mivel a mézek 80%-át üvegezve árusítják, a szelektálás eredményesebb értékesítést tesz lehetővé.
A méz a pergetőből mechanikai tisztítás és többszörös finomszűrés után kerül a tároló edényekbe. A tartályokban fajtától függően hosszabb-rövidebb ideig tárolják, hogy természetes módon tisztulhasson, csomagolásra kész állagúvá váljon.
A rakodó rendszerű kaptárak lehetővé teszik több, a röpkörzeten belül begyűjtött fajtaméz előállítását: többek között a monokultúrás repce és napraforgó, az akác, a selyemfű, a nyári virágmézek, édesharmatmézek, virágpor és propolisz begyűjtését. Méhészeti termék lehet még az áruviasz termelése és az apiterápiában használatos méhméreg és méhpempő.
Korunk fő problémája a méhészet szempontjából az, hogy a méhek megállíthatatlanul pusztulnak. Az ember segítségéért kiáltanak, mert túlélésük az emberi jóindulat függvénye. A tudományos kutatás eredményeinek felhasználásával lehet még remény a méhek megmaradására. Minden ember segíthet azzal, hogy virágos környezetet teremt maga köré. Csak közösen (ember és méh) egymást segítve lehetünk nyertesek. Igaz a mondás, amit a méhek bizonyítanak nekünk : EGYSÉGBEN AZ ERŐ!
Kép és szöveg: Albert Péter