Már hagyomány, hogy a város együtt emlékezik meg január 20-án Szent Sebestyénről és a pestisjárványról, mely tíz hónap kemény pusztítás után ezen a napon ért véget. A pandémia során a város lakossága megtizedelődött, így ezen a napon minden évben egy szentmise keretein belül adnak hálát a város lakói a betegség elmúlásáért. Kecskés Attila atya a hálaadó szentmisén kiemelte: az 1739 tavaszán indult pestisjárvány a lakosság csaknem 60 százalékát pusztította el. Először a betegek és a gyermekek haltak meg. Hónapról hónapra növekedett az áldozatok száma, augusztusban már a 150 főt is elérte. A csaknem egy év alatt 568 fő halt meg a betegségben, ám haláluk előtt mindegyiket meggyóntatták, megáldoztatták és a szent kenet szentségét is felvették. A városi ügyeket is intéző Palics János prépost atya rendkívüli erőfeszítéseket tett a hatvaniak érdekében.
A betegség 1740-ben Szent Sebestyén napján szűnt meg, akit kereszténysége miatt fához kötöttek és nyilakkal lövettek meg. A középkorban a pestist, Isten nyilakkal küldött büntetéseként fogták fel, s mivel Szent Sebestyén túlélte a nyilas kínzást, tőle várták a megmenekülést. Így lett ő a pestisszent. Éppen ezért a misén imákkal emlékeztek meg róla.
A szertartást követően a hívők a Szent Sebestyén szobornál elmondták az ősi fogadalmi imát. Megkoszorúzták Boldog Meszlényi Zoltán emléktábláját, mivel január 2-án volt születésének 130. évfordulója.
