Népünk államalapító Szent Istvánhoz köti a magyarság és a keresztény hit világának találkozását, összefonódását. Az új kenyér ünnepe a legrégebbi és legjelentősebb állami, egyházi ünnepünk. Hatvanban augusztus 20-án szentmisével kezdődött az ünnepség az Újhatvani Szent István király Plébániatemplomban. Farkas László atya prédikációjában rávilágított: István király olyan ember volt, aki sosem tért el az elveitől. Erősebb volt benne a szeretet az ösztönnél, nem ismert kompromisszumot, amikor az igazságról volt szó. Ettől a meggyőződésétől pedig semmilyen nyomás hatására sem tért el. Ez a viselkedés pedig arra ad példát, hogy nekünk is így kell ragaszkodnunk a hitünkhöz és az elveinkhez, a lelkiismeretünk szavához.

Horváth Richárd polgármester hangsúlyozta: több mint ezer esztendővel ezelőtt István király életművével, cselekedeteivel, lerakta a Magyar Államiság alapjait, s a kereszténység felvételével kijelölte az ország haladásának irányát. Szent István és a mellette álló tanácsadók, katonák és papok, magyarok és nem-magyarok nemcsak egy új, keresztény állammal gazdagították a korabeli világot, hanem egy olyan szellemiségnek is megalkotói lettek, amely máig hatóan bennünk él.

A városvezető rávilágított: a Szent István-i királyság nem csupán területet jelentett közigazgatási irányítási struktúrával, hanem lelki közösséget is: a magyarság a keresztény európai civilizációnak lett hatalmas végvára, védőbástyája. Amikor belenézünk a Szent István-i tükörbe, szomorúan kell látnunk, hogy az akkori ország kétharmadát elveszítettük. S mi több, kereszténységünk is veszélyben van: idegen vallású és más kultúrájú bevándorlók tömegei árasztják el kontinensünket, akik számára a keresztény vallás nemhogy elfogadhatatlan, hanem egyenesen kiírtandó. Szent István mai szóval élve reálpolitikus volt: tudta, hogy Magyarország a Német-római és a Bizánci Császárság között csak úgy maradhat meg, ha úgy áll valamelyik mellé, hogy közben saját erejét is megőrzi. Szent István ráhelyezte országunkat a nyugati útra: fejlődőképes és építő volt. Amit az országnak akart – a keresztény hitet –, azt saját, személyes útjának is tekintette, és fiának is ajánlotta apai bölcsességgel. Szeretett fiának, Imrének a halála után, a Szűz anya kegyelmére bízta hazánkat. Így lettünk máig hatóan Regnum Marianum olyan lelki kötődéssel, amely a nehéz pillanatokban a nemzetnek mindig erőt adott: az újrakezdés erejét – fogalmazott.

Mint beszédében mondta: a Szent István-i örökség az ország területét és erejét illetően mára már nagyrészt elveszett. – Meg lehet bennünket alázni diplomáciai tárgyalóasztaloknál, személyes megrendelésre indíthatnak eljárást az országgal szemben, de a szellemmel az erő és hatalom semmit sem tud tenni. Ehhez persze öntudat kell, és veretes makacsság. Ha ott állunk teljes akaratunkkal, hitünkkel, életünkkel a mögött, amit teszünk, amit csinálunk, ami a munkánk, ami a szenvedélyünk, akkor abból hiteles alkotás lesz. Akkor az megragadja a körülöttünk élőket, akkor annak hatása lesz a világra, akkor annak hatása lesz a hazánkra, városunkra, közvetlen környezetünkre, melyben élünk. S aki ezt az utat követi tiszta lelkiismerettel, az megnyugvással veszi az emberek ítéletét, s vállalja a szolgálatot teljesítő áldozatos emberszeretet ügyét – zárta gondolatait Horváth Richárd.

Az ünnepségen Koza József prépost,  kanonok, Farkas László atya és Csényi  György nyugalmazott református lelkész megáldotta az új kenyeret,  a szentmise végén pedig minden ünneplő megkóstolhatta azt.

Az ünnepi program délután a Népkertben folytatódik. Fellép többek között Sipos F. Tamás és Demjén Ferenc.