A beérkezett 304 pályamű közül, több mint százat állítottak ki a Hatvani Galériában, minkét terem teljesen megtelt képekkel. Olyan képekkel, amiken a főszereplő mindig maga a táj. Az alkotások eltérő technikával készültek, de mindig egy bizonyos, erős látásmódot tükröztek.
Horváth Richárd polgármester köszöntőjében a művészetek szépségét méltatta. Mint mondta, ő a vállalkozói és mérnöki munkából, a számok világából érkezett a közéletbe. Kifejezetten örül annak, hogy a városban ilyen aktív alkotói közösség van és hogy ilyen rendezvényeknek adhat otthont a település. H. Szilasi Ágota művészettörténész, a szakmai zsűri tagja arról beszélt, hogy a mai civilizált világ sajnos egyre kevesebb lehetőséget enged arra, hogy átéljük az ilyen képek szépségeit. – Népszerű a biennálé, mivel a XXI. századi művészeket felelősséggel vonja be az alkotásba. Tudják és észreveszik, hogy a kozmosz, a működő rendszer felépítése mellett, esztétikai értékeket is hordoz – vélekedett.
Az aranydiplomát pedig az ezernégyszázharminchét és az ezerháromszázhuszonnégy című képek alkotója vehette át. Gróf Gyöngyi hosszú évekig élt Budapesten, innen merített ötletet. – Annak ellenére, hogy zsúfolt és forgalmas a város, megfogott a szépsége. A képeken pedig látszik a múlt és a jelen is. Fontos, hogy ezeket a művészetben és a mindennapokban is össze tudjuk kapcsolni – fogalmazott a díjnyertes képek alkotója.
A nemrégiben elhunyt Pap Albert felesége is jelen volt a biennálén. Férje rendszeresen hozott ide képeket, ezért most úgy gondolta, több alkotását is felajánlja a város számára. A megnyitót Juhász Flórián zongorajátéka színesítette.
Fotó: Nagy-Varga Roland
