Mit tekinthetünk numizmatikai szempontból vadászati jelenetnek? Többek között erre a kérdésre adott választ Bene Attila, a Magyar Numizmatikai Társaság tagja a Hatvany Lajos Múzeumban. Vadászati epizódok már az ókorban is megjelentek a pénzérméken, akkor azonban még mitológiai jelentőséggel bírtak. A történelem folyamán a pénzverés joga és a nagy vadak elejtése a gazdagok kiváltsága volt, ezért ezeknek a díszített érméknek a nagy többsége is az ő tulajdonukat képezte. Az újkor kezdetén a főurak hobbija a vadászat mellett az érmeveretés volt, amelyek egyre színesebbek és fényűzőbbek voltak. – A nagyvadakra vadászás igazi úri szeszélynek számított, és egyfajta kiváltsága is volt ennek a társadalmi rétegnek – fejtette ki Bene Attila. Az ajándéknak szánt érmék fénykora a középkor végére, az újkor elejére tehető, amikor a tehetséges alkotók külön szakosodtak erre a művészeti ágra, hiszen a nemesek rendszerint egész érmesorozatokkal örvendeztették meg a környezetüket.
A későbbi korszakokban az emberek egyre nagyobb figyelmet szenteltek a természetvédelemnek, és a vadvédelemnek, ezért csökkent a vadászati témákat ábrázoló pénzérmék száma.