Padányiné Kalocsai Edit, a Vörösmarty téri Óvoda vezetője már középiskolásként eldöntötte, hogy az óvónői pályát választja. A Hatvani Portrékban elmesélte, szerencsésnek érzi magát, hogy a Kecskeméti Főiskolán tanulhatta a szakmát és itt igaz barátságokra is szert tett. Férje munkájának köszönhetően kerültek Hatvanba, aminek már 35 éve és azóta dolgozik a Vörösmarty téri Óvodában. Véleménye szerint a pedagógusi szakmának vannak olyan megérzésen alapuló részei, amelyet nem lehet megtanítani, ezért is tartaná hasznosnak, ha már a felvételin találkoznának az óvónőjelöltek gyerekekkel. Ahogy fogalmazott: ezt a szakmát csak szívvel és lélekkel lehet végezni, és az elmúlt évtizedek alatt ő olyan pedagógusoktól tanult, akik ebben magasra tették a lécet. Bár a technika már az óvodákban is megjelenik, még mindig fontosnak tartja, hogy ne csak ők, de a szülők is meséljenek a gyerekeknek. A Vörösmarty téri Óvodában nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy az egykori óvodásaikat a későbbiekben is figyelemmel kísérjék. – Felemelő érzés az, mikor két hetedikes fiú áll az óvoda ajtajában – kezükben egy bonbonnal – érdeklődve felőlünk. Természetes dolog számunkra, hogy mindenkinek tudjuk a nevét és követjük életútjukat. Az pedig, hogy kamasz srácok térnek vissza hozzánk, a legnagyobb elismerés, amit kaphatunk – fogalmazott.
Az óvodavezető szabadidejét leginkább a családja körében szereti tölteni, hiszen kevés idő jut egymásra, emellett pedig főzni és fotózni szeret a legjobban. Saját bevallása szerint otthon is óvónéni és anyuka egyben, aki hisz az eredendő jóban. Az emberek és a pedagógia iránti szeretet pedig a család minden tagjára kihat, férje és gyermekei is élvezik a szakma szépségét.
A beszélgetést Kondek Zsolt és Czomorek Piroska zenével, Podonyi Fanni verssel színesítette.
