– Hiszem azt, hogy abban a nemzeti, de mondhatnám akár városi sorsközösségben is, amelyben élünk, mindig azt kell keresnünk, ami bennünket összeköt és sohasem azt, ami elválaszt.  Ez lehet 1956 forradalmának egyik legaktuálisabb üzenete a ma élők számára. Mert ugyan lehet más az egyéni érdek, lehet más a politika is, ha az nem az ország és a település polgárainak, azok többségének érdekeit képviseli, nincs keresnivalója a közéletben.  Sem itthon, sem másutt – kezdte október 23-i ünnepi beszédét Horváth Richárd polgármester.

A városi megemlékezésen azt mondta: bizonyosan így gondolták ezt 1956 októberének főszereplői, a pesti srácok is, akiknek elegük lett a kommunista elnyomás sötét diktatúrájából, s volt elég bátorságuk felemelni a hangjukat, s szembenézni a zsarnoksággal. A forradalom legegyértelműbb és legtisztább valamennyi történelmi ünnepünk közül. Három egyszerű szó jellemzi: hit, remény és szeretet. Hit az összefogás erejében, remény egy élhetőbb jövő megteremtésében, szeretet a nemzet és a szabadság iránt. 1956. október 23-án e három szó ereje megrengette egy addig megdönthetetlennek hitt rendszer, a kommunista diktatúra alapjait. Ez a három szó visszaadta az addig mély elnyomásban élők reményét, és a magyar nemzet szabad jövőbe vetett hitét.

A városvezető az Újhatvani Római Katolikus Általános Iskola udvarán kiemelte: 1956 forradalma nem fegyveres harcnak indult, mint ahogyan 1848-ban sem fegyverrel kellett a márciusi ifjaknak a forradalmi követeléseket kikényszeríteni. 1956-ban is a lelkes egyetemi ifjúság indult el, kart karba fűzve, szabadságvágyát kifejezni. Nem akartak ők kezdetben mást, mint az esztelen elnyomás ellen közös szóval tiltakozni. De a félelemtől vezetett gyilkos reakció, a tömegbe lőtt halálos sortüzek már az államrendszer megdöntését célzó fegyveres ellenállás irányába fordították az eseményeket. Az ellenállás eszkalálódott, a forradalomi események futótűzként átterjedtek a fővárosból az egész országra. Szinte nem volt olyan település az országban, ahol ne alakult volna Forradalmi Tanács, Bizottmány, amely az államrendszer változását és a helyi településirányítást és ellátórendszer kialakítását irányozta elő. Az ország pillanatok alatt dobta le magáról a kommunista béklyót és állt át az új működési pályára.

Ám kiépülnie sajnos nem volt elegendő idő: 1956. november 4-én a szovjet csapatok hatalmas erőkkel vonultak fel a forradalom leverésére. S mint 1849-ben, úgy 1956-ban is a túlerő győzött a szabadságvágy felett. Magyarország további három évtizedre a kommunizmus béklyójába ragadt. A megtorlás pedig véres volt és kegyetlen. Az 56-os ellenállásnak nem voltak tábornokai, akiken mint az aradi Golgotán, példát statuálva bosszút lehetett volna állni, ellenben voltak Mansfeld Péterei, Tóth Ilonkái, és még rajtuk kívül sok tiszta lelkű fiataljai, akik rövid életükkel fizettek a szabadságvágyukért.

Horváth Richárd szerint ők voltak az 1956-os októberi forradalom valódi hősei, alakjuk a történelem oltárán az aradi tábornokok alakja mellé magasztosult fel. Ők, kik elnyomásban éltek, de a szabadság kivívásának reményében haltak meg. – Ez a szabadság, nekünk ma élőknek megadatott.  Mai szabadságunk 1956. októberi forradalmának eszmei örökségéből és áldozatainak porából született újra. Ezért kell nekünk ezt méltóképpen megőrizni, s ha kell újra és újra megvédeni.  Gondolattal, szóval és cselekedettel egyaránt.  Hittel, reménnyel és emberbaráti szeretettel, mint tették azt 1956. októberi forradalmának hősei. A mulasztás pedig megbocsáthatatlan. Most és mindörökkön örökké – zárta gondolatait a polgármester.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 62. évfordulója alkalmából az ESZC Damjanich János Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiuma Októberi szél című műsorát láthatták a jelenlévők. A program végén a Mártírok terén a pártok, állami intézmények, és civil szervezetek képviselői megkoszorúzták az emlékművet.