Nagyboldogasszony az egyházi év legnagyobb, legbensőbb és legmagasztosabb Mária-ünnepe. Az egyház e napot Szűz Mária mennybemeneteleként ünnepli meg.

Az egyház hagyománya szerint a Megváltó nem engedte át a földi enyészetnek édesanyja, Mária testét, hanem magához emelte a mennyei dicsőségbe. Augusztus 15-én a hívek Mária megdicsőülését ünneplik.

A Nagyboldogasszony elnevezés kizárólag a magyar nyelvben, magyar szóhasználatban létezik. Nagyboldogasszony napja az a nap, amikor első királyunk, István – aki a pápától kapott koronát – halálát érezve országát és népét Szűz Mária oltalmába ajánlotta. A szent királyt haldokolva is egyetlen érzés töltötte el: gondoskodni, anyát adni egy országnak, egy népnek, melyet ő már képtelen tovább irányítani.

Az Árpád-korban Szűz Mária lett a magyarok legfőbb oltalma, a koronázó templomok, főpapi székesegyházak, számtalan monostor, búcsújáró hely és kisebb templom az ő égisze alatt állt.

Nagyboldogasszony napja több vidéki településen búcsúnap. A nap időjárása termésjósló is. Ha a „nagyasszony” fénylik, jó bortermés van kilátásban. Az augusztus 15-e és a szeptember 8-a közé eső időszak varázserejű. Ekkor kell szedni a gyógyfüveket, ki kell szellőztetni a hombárt, a téli holmit, a ruhafélét, hogy a moly bele ne essen. A hiedelem szerint ez időszakban ültetett tyúk összes tojását kikölti. A búzát is ekkor kell megszellőztetni, hogy ne legyen dohos, ne essen bele a zsizsik.

Forrás: sokszinuvidek.hu

Kezdőkép: google.com