A legutóbbi Közéleti Szalonban Litya László három különböző művészt hívott meg, akik eltérő inspirációk alapján végzik a munkájukat. Kocsis Katalin művészetterápiát, azon belül is rajzterápiát végez a hatvani kórházban. Az alkotást évekkel ezelőtt és szigorúan csak kedvtelésből kezdte. Azonban magán is érezte annak jótékony hatásait. Sokáig nem is mutatta meg senkinek képeit, de egy művészettörténész barátja biztatta, hogy ezeket másoknak is látnia kell. Akkor az erős rábeszélésnek köszönhetően született meg az első kiállítása, de ma már nagyon örül neki, hogy ez végül így történt. A munkája során pedig rengeteg emberrel találkozik, akiknek sokat segít, hogy rajzolással kiadhatják érzéseiket.
Szajkó Géza hegedűművész, folyamatosan járja a világot. Nemrég érkezett vissza Olaszországból, karácsonykor pedig már indul is egy három hetes japán turnéra, így az ünnepeket a repülőn tölti. Ehhez kapcsolódóan szóba került, hogy a művészek gyakran érzékenyebbek. Szajkó Géza úgy fogalmazott, hogy mikor szomorúságot érez, akkor keresi a lehetőséget arra, hogy játszhasson a hegedűjén. Ez pedig minden téren megnyugtatja.
Farmosi László költő több mint tíz évvel ezelőtt, felesége révén érkezett a városba, de Hatvannal már korábban kapcsolatba került. Fiatalon sűrűn járt erre, ismerte a települést, s mióta itt él, még jobban megszerette. Verseiben érezhetően jelen van az optimizmus, amit azzal magyaráz, hogy „csak lassan nő be a feje lágya”, még mindig benne van a gyermekekre jellemző pozitív életszemlélet.
