Egykor a kerékpár volt a mindennapok „mankója” a vidéki kistelepüléseken, hogy a mozgáskorlátozott – javarészt idősebb emberek – ki tudjanak mozdulni a házaikból, napi dolgaikat intézni. Ma már egyre több helyen látni azokat a korszerű, környezetbarát eszközöket, a falvak és városok utcáin is. Az emberek hamar megbarátkoztak velük, hű társuknak tekintek. Természetesen mint a gépjárműveknél, itt is vannak különböző komfortfokozatúak. Van két, három és négykerekű változat . A haladását az elektromotor és akkumulátor biztosítja, melyet lehet tölteni is. A „műszerfalon” állítható a sebesség, lehet indexelni, dudálni, kapcsolható a világítás, este is lehet velük közlekedni.
Nem csak rokkantak, hanem minden, mozgásában korlátozott, vagy egyszerűen a kényelmet kedvelő használhatja ezeket, akár utcai közlekedésre is. Ezzel a járművel könnyedén és biztonságosan lehet otthonról kimozdulni, kapcsolatot tartani ismerősökkel, családtagokkal, napi ügyeket intézni, elmenni a hivatalba, bevásárolni (akár az üzlet sorai között is elfér). Felvételeink Hatvanban és Boldogon készültek és csak ízelítőt tudnak adni arról, hogy milyen sokan, hogyan és mire használják a „Lopakodójukat” az idősebbek.
Kép és szöveg: H. Szabó Sándor
