A Down-szindróma – kevésbé szakszerűen, közismertebb nevén Down‑kór – egy veleszületett kromoszóma-eltérés, ami a 21. kromoszóma-eltérés hibás osztódásának következtében jön létre. Középsúlyos vagy enyhe értelmi fogyatékossággal jár, és különböző testi rendellenességekkel társulhat. Világnapját március 21-én tartják. Az eredeti ötlet Stylianos E. Antonarakis genetikustól származik, majd az ART21 nevű svájci betegcsoport átvette a napot. Az első világnapot Svájcban tartották 2006-ban. Az ünnep célja, hogy felhívja a figyelmet a Down-szindrómára, növelje a megértést, és segítsen, hogy a Down-szindrómások méltósággal és a társadalom aktív tagjaiként élhessenek teljes életet.
Hatvanban többek között a Lesznai Anna Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény foglalkozik értelmi és érzékszervi fogyatékkal élő gyermekekkel. Az intézményben – jellegénél fogva – példaértékű összetartás és egymás iránti tisztelet jellemző a diákok között.
A Down-szindrómások terápiás foglalkozásokon jól motiválhatók, érdeklődők és tanulékonyak. Mivel különböző képességekkel születnek és másféle körülmények között élnek, az önállóság eltérő szintjére juthatnak el. Néhányan csak minimális segítséget igényelnek a felnőtt élethez, akár munkát is vállalhatnak.
Evelin kilenc éve jár az iskolába, az intézmény iránti szeretetét mutatja, hogy több olyan tanév is volt, amikor egyetlen napot sem hiányzott. A zenei foglalkozások a kedvencei, szeretne énekesnő lenni. Társaitól eltérően ő visszahúzódóbb, szünetekben gyakran félrevonul, szabadidejét egyedül tölti.
Erik nyolcadik éve lesznais diák, nagyon lelkes, barátkozó típus, a szüneteket is aktívan tölti barátai társaságában. A kreatív tevékenységek keltik fel inkább a figyelmét, énekkarba, dobszakkörre és művészetterápiára is jár. Ha szereplésről van szó, elsőként jelentkezik. Nagyon szeret rajzolni, akár szabadidejében is. Nagy kedvence Bereczki Zoltán.
A kreatív tevékenység mindennapjaik fontos része, segítségével megélhetik az alkotás szabadságát – melynek erősítő, önbizalomnövelő hatása lehet, s örömforrás számukra.
A Szociális, Gyermekjóléti és Egészségügyi Szolgálat Fogyatékkal élők Nappali Intézményébe hat Down-szindrómával élő felnőtt jár. A napközben tartott csoportos foglalkozásokon, közös játékokon és alkotó folyamatokon megismerkednek a világ dolgaival, fejlődnek a szociális képességeik és nem utolsó sorban baráti kapcsolatok, szerelmek születnek. Ez tette lehetővé, hogy az intézménybe járó downosok közül négyen is párkapcsolatban vannak.
Niki és Attila 2004 óta tagjai a napközi csapatának. Ismeretségük korábbra nyúlik vissza, az intézménybe már egy párként érkeztek, s azon kívül, a magánéletben is gyakran töltik együtt szabadidejüket.
Dóri és István már a létesítmény falain belül talált egymásra, 2012 óta alkotnak egy párt. Privát életükben mindketten szüleikkel élnek, s csak telefonon tartják egymással a kapcsolatot, így az itt eltöltött közös idő különösen fontos számukra.
Bálint szintén 2012 óta tölti mindennapjait az otthonban. Számára a legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy nem talált még olyan barátot, akivel szabadidejében közösen járhatna kikapcsolódni. Kedvenc elfoglaltságai között van a szövés, de rendszeresen jár a városi uszodába is terápiára, nagyon jó úszó.
A Down-szindrómások nem igényelnek speciális bánásmódot a többi fogyatékkal élőhöz képest. Többnyire szeretik a zenét, a táncot, s bár társaiknál lassabb tempóban dolgoznak, lelkesedésük annál nagyobb, jól tűrik a monotóniát. Általában barátságosak, érdeklődők, őszinték és nyílt szívűek, sok szeretetet képesek adni embertársaiknak.
Kép és szöveg: Albert Péter