Szomorú idők járják mostanság Hatvanban – legalábbis néhány regionális sajtótermék híradásai alapján az elmúlt fél évben ezt gondolhatná a tájékozatlan olvasó. Ha valaki saját tapasztalatai helyett a Kacsa Magazin-szerű csicsás bulvárszemétnek hisz, lehetséges, hogy valóban így látja, de szerencsére a hatvaniakat sokkalta inkább meggyőzik az eredmények, mint az idegenszívűség által diktált negatív hangulatkeltés.
Az egyik ilyen újság tavaly nyár óta rendszeresen csupa nagybetűs botrányról beszél, régi, annak idején jól bevált kommunista szokás szerint a vélt ellenfelet vádolva meg mindazon cselekedetekkel, amelyeket pedig éppen hogy saját holdudvara generált. Ezen „vádak” egyik legsúlyosabbika, miszerint városunk polgármestere és képviselő-testülete puccsot követett el, amikor tisztességes „kádereket” eltávolított a hivatalból, s messziről érkezett emberekkel biztosította be saját hatalmát. Ezzel szemben mi az igazság?
Hatvan vezetése csupán azt tette, ami a lakosság iránt elkötelezett városvezetés alapvető feladata: megszabadult egy mások által az önkormányzat nyakára ültetett, autokrata irányítói stílusát leplezni sem próbáló, Hatvannal korábban még érintőlegesen sem kapcsolatba került szemlélettől, illetve néhány, a feladatát szakmailag eltérő álláspontok alapján ellátó korábbi munkatárstól.
Az eredmény szinte azonnali: elég, ha a Városházán és a településünk utcáin végbement hangulati változást említjük. Azt, hogy a komisszárstílust felváltotta a levegővétel szabadsága, a hűbériség láncát eltépte a döntési mechanizmusok demokratikus előkészítése. A középkori, meg a rákosista „vazallusi” felépítmény újból odakerült, ahová való: a történelem szemétdombjára. Képviselő-testületünk túlnyomó többségének az akaratával megegyezően véget ért az erőből politizálás időszaka, a tekintélyelvű irányítás, az úgynevezett „magasabb érdekeket” a helyi érdekek fölé emelő gyakorlat napi politikája.
A hatvani képviselők többsége nem volt hajlandó beletörődni abba, hogy a városra ráerőltessenek egy ki tudja, hol – de egész biztosan nem helyben – megfogalmazott olyan struktúrát, amely ellentétes lakóhelyünk elvárásaival. Amikor végleg betelt a pohár, azonnal cselekedtek.
Természetesen a vesztes oldal nem adja fel könnyen állásait. Ennek okai nem teljesen világosak, legfeljebb sejthetők. Példátlan méretű sajtótámadást, formális és informális rohamot indítottak önkormányzatunk legálisan, nagy többséggel megválasztott vezetői ellen, már-már puccsal vádolva meg a képviselő-testületet. De miféle puccsról lehet itt szó? A „puccs” kifejezés azt jelenti, hogy valakit erőszakkal távolítanak el a hatalomból, Hatvan viszonylatában például az országgyűlési képviselőt vagy a polgármestert, de ennek jelen esetben még a feltételezése is nonszensz. Mindkét nevezett személy a helyén van, pozíciójuk erős és jól elhatárolható, ráadásul pedig mindketten valamennyi megnyilvánulásuk során fontosnak tartják hangsúlyozni a békés együttműködést, aláhúzva, hogy csakis így folytatódhat Hatvanban a 2010-es választások után tapasztalható, valóban szemkápráztató mértékű fejlődés. Vagyis a helyzet egyértelmű: az érdek közös, a szándék erős, az összefogás elengedhetetlen.
Ezért is érthetetlen a regionális bulvármédia hozzáállása, amely botrányokat, háttérembereket, tisztogatásokat emleget, miközben a polgármestert vádolja (persze, kérdőjelesen) azzal, aki a támogatások megszüntetésével fenyeget. Fenyeget? Vajon kit? Egyáltalán, fenyegethet itt valaki? S ha igen, kicsoda?
Ez alapjaiban felülírja a tényszerűséget, hiszen ha valaki csak egy kicsit is jártas az uniós és az állami források odaítélésének a gyakorlatában , az nagyon is képben van azzal, hogy a pénzek útját sehol sem a települési vezetők, hanem a települések, térségek valós fejlesztési igényei és a rendelkezésre álló források struktúrája dönti el. Ha valaki ezek után a sunyiság korszakáról beszél, előtte inkább tájékozódjon, mert azok az idők már elmúltak, amikor a párttitkárok leszóltak a tanácselnöknek, hogy tegyék boldoggá a népet, még ha az beledöglik, akkor is.
Hatvannak most nem ejtőernyős megmondóemberekre, hanem békére, nyugodt feltételekre van szüksége a továbbiakhoz. Ehhez minden körülmény adott: meggyőző fölénnyel megválasztott polgármester és egységes képviselő-testület, államtitkári pozícióban lévő, s ráadásul helyi lakosként elkötelezettségéről ismert országgyűlési képviselő, elkészült és folyamatban lévő tervek, pályázatok, kiváló ötletek. Ha a város lakói egyöntetűen látják, hogy a sértődöttség, az értelmetlen vagdalkozás nem az ő érdekükben történik, akkor előbb-utóbb rá kell erre döbbenniük azoknak is, akik ma még ezt nem egészen így gondolják.
kezdőkép forrása: google.hu
