A belvárosi temetőben tartottak megemlékezést szombat délután. Az aradi vértanúk halálának évfordulóján Horváth Richárd arról beszélt: a szabadságharc gátlástalan leverése szinte minden magyar családot érintett valahogy – a kivégzések tucatjai, százak bebörtönzése, a kényszersorozások mellett a megaláztatás érzését kellett feldolgoznunk akkor. A minket ért igazságtalanság miatt érzett keserűség volt akkor minden hazafi szívében – e keserűség nyomta rá bélyegét az azóta eltelt majdnem 170 évre, s e keserűséget igyekszik azóta e nemzet hitté és reménnyé kovácsolni. Az akkori harcot a legnemesebb cél vezette – sőt, az egyetlen nemes cél, mely indokolhat egy háborút: nemzetünk szabadságának kivívása! A szabadságért vívott harc epilógusaként, 1849. október 6-án, Arad városában tizenhárom bátor, hősies és megbecsült magyar hazafi kivégzésére készültek.

A polgármester leszögezte: a halálra ítéltek bűne minden esetben ugyanaz volt: harcoltak a magyar szabadságért és az ország megújulásáért. Ma szinte nincsenek harcok Európában – az Európai Unió fennállása óta a történelem leghosszabb békéje köszöntött Európára és benne Magyarországra, így ma nem kívánja a haza érdeke, hogy oltárán feláldozzuk életünket. Ellenben kíván bátor helytállást, derék emberséget, a szabadság elkötelezett szeretetét,  a hála érzésének megélését, hogy a szeretet és megértés kultúrája vezesse tetteink. Mindenekfelett pedig kívánja hitünket jövőnkben! Kívánja, hogy ne csak egyik napról a másikra éljünk, hagyva, hogy mások döntsenek helyettünk.

A városvezető azt mondta: “Engem hatalmas büszkeséggel tölt el, hogy a hatvani közösség tagja lehetek. Az elmúlt években újra és újra meggyőződtem arról, hogy városunk polgárai nem nézik tétlenül és beletörődve, ha szabadságukat veszélyezteti valami – mintha a tizenhármak szellemisége tovább élne hazánkban, a magyarokban, s bennünk, hatvaniakban. Bátorsággal, elkötelezett szeretettel és kitartással építjük városunkat, közösségeinket, országunkat és Európát. Ezek az értékek ott élnek bennünk!”

Ahogy Horváth Richárd fogalmazott: számtalanszor bizonyítjuk ezt itt Hatvanban nap mint nap. Bizonyítja az iskolai tanár és az óvodai gondozó, ki minden áldott nap tudást, odafigyelést és emberi példát kínál a fiataloknak, hogy felnőve szabad és önmagukat megvalósítani képes emberekké válhassanak. Bizonyítja az orvos és nővér, ki nap mint nap elkötelezetten dolgozik beteg embertársaink gyógyulása érdekében és mindenre képes, hogy megmentsen egy életet. Bizonyítja ezt minden civil szervezet, mely áldozatos munkájával rászoruló embertársainkon segít, vagy éppen a környezetet óvja, védi. S végül bizonyítja ezt minden magyar ember, ki képes túllátni saját kicsinyes érdekein, ki képes meghaladni személyes igényeit, amin túl megpillanthatja a közösségért végzett áldozatos munka szépségét és boldogságát, az ebben rejlő hihetetlen értéket. – Az aradi vártanúk példáját tehát nem szó szerint kell követnünk! Emlékeznünk kell életükre, az általuk vallott értékekre, a nemzetért vállalt áldozatukra. Fel kell ismernünk e 13 hős példájának lényegét, mely a jövőbe vetett hitről és a közösség érdekéért vállalt legnagyobb áldozatról szól – jelentette ki.

Az aradi vértanúknak az Újhatvani Római Katolikus Általános Iskola tanulói állítottak emléket. Az ünnepség végén a pártok, állami intézmények és civil szervezetek képviselői helyezték el koszorúikat a hős honvédek emlékművénél.

A kormány 2001-ben nyilvánította a magyar nemzet gyásznapjává október 6-át, amikor az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Aradon kivégzett 13 vértanúra, valamint az aznap Pesten kivégzett gróf Batthyány Lajosra, Magyarország első független, felelős kormányának miniszterelnökére emlékeznek.

Fotó: Albert Péter