A Hatvani Portrékban ezúttal Hóka József volt a beszélgetőpartnere Tompa Z. Mihálynak. Hatvan Díszpolgára és a Köztársasági Érdemrend kiskeresztjének díjazottja Galgahévízen született. Az elemi iskolát is itt végezte, majd az aszódi gimnáziumba folytatta tanulmányait. A középiskola után egy évet a józsefvárosi pályaudvaron dolgozott mint segédmunkás, ezt követően pedig bár sem édesapja sem édesanyja nem a bírói hivatást szánta neki, az ELTE jogtudományi karának hallgatója lett. Jogi pályafutását a Hatvani Járási Bíróságon kezdte, öt évet Gyöngyösön tevékenykedett, de visszahívták Hatvanba és innen ment nyugdíjba. Míg Gyöngyösön polgári perekben bíráskodott, addig a városban főként büntető perekben döntött. Mint mondta: munkája során mindig lelkiismeretesen, felkészülten érkezett egy-egy eset tárgyalására. – A bizonyítás anyaga köti a bírót. Sokszor előfordult, hogy nem az volt a meggyőződésem amit a tanúk vagy esetleg szakértők állítanak. Mégis minden körülményt latba vetve elmondhatom, hogy mindig lelkiismeretesen döntöttem – részletezte. Hozzátette: manapság nehéz dolguk van a bíróknak, nagy joganyagból dolgoznak, ami folyamatosan változik, ezért mindig naprakésznek kell lenniük.
Munkáját több rangos elismeréssel jutalmazták. Többek között a magyar állam is elismerte, 1996-ban megkapta a Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét, ezen kívül 2012-ben Hatvan Város Díszpolgára kitüntetésben is részesült. Hóka József mindig is természetközeli embernek tartotta magát, szabadidejében szívesen kertészkedik, sokáig sárgadinnyét termeltek, de biliárdozni is szeret a barátaival. Jelenleg úgy érzi, mindent elért amit szeretett volna, már csak egy dédunoka tenné még tökéletesebbé az életét.
Fotó: Albert Péter
