Ezúttal két vendége is volt a Hatvani Portrék programsorozatnak: a kutató- és szerzőpáros több éve közösen dolgozik, hogy minél több hiteles forrásból tudjon meríteni. Fekete István Csaba és Papp Gyula gyermekkoruk óta ragaszkodik és kötődik a helytörténethez, mindkettejüknél az Őrszem szobor volt a kiindulási pont. Felmenőik kapcsán sokat jártak oda megemlékezni, érdekelte őket az ott felsorolt hősök története. Aztán pár éve egy, a Hatvani Hírlapban megjelent várostörténeti cikk hozta őket össze, azóta együtt, közösen végzik a kutatásaikat. S mint mondták, szerencsére a XXI. században elég sok minden elérhető már digitálisan, így javarészt ők is így dolgoznak, ám helyi szinten még a hagyományos módszert alkalmazzák, felkeresik az érintetteket és a leszármazottakat.
A beszélgetés során szó volt arról is, hogy az elesetteket valódi hősként kezelték akkoriban, a sajtó és az emberek is nagyon tisztelték őket. Igaz volt ez még a két háború közötti időszakra is, ám azt követően csökkent az érdeklődés. Eddig összesen három kötetük jelent meg: az első kettőben az első világháború részleteit fejtették ki, míg a harmadikban az 1956-os eseményekre összpontosítottak. Mint elmondták: ennél a könyvnél már földrajzilag nem ragaszkodtak Hatvanhoz, hanem a hatvani kötődésekre koncentráltak.
