Csupán két alkalommal látogatott haza 1963 óta Hatvany Károly, de mindkétszer Hatvanba is betért. Mostani utazása során sem hagyta ki a nagyapjáról elnevezett múzeumot. – Nagyon érdekes, hogy olyan könyveket is láttam itt, amelyek nekem is megvoltak gyermekkoromban, megható érzés – mondta. Hatvany Lajos a magyar irodalom kiemelkedő alakja volt, családtagjaira azonban sosem erőltette rá a művészet iránti szeretetét. Fia mérnökként, unokája pedig biológusként találta meg számításait a nagyvilágban. Hatvany Károly nagyon sok történetet hallott nagyapjáról – akit alig ismert, hiszen mindössze 10 éves volt, mikor elhunyt Hatvany Lajos –, de a diszkréció miatt sosem tudhatta meg, hogy kik voltak az elbeszélések szereplői. Ugyan nem volt kötelező szeretnie az irodalmat, a mai napig több ezer darabos könyvgyűjteménnyel rendelkezik. Mint minden Hatvany leszármazottat, így őt is megillette volna a báró titulus minden kiváltsága, de az akkori rendszer nem ismerte el őket, így inkább kellemetlenségei származtak belőle gyermekkorában. – Nem kaptunk hivatalosan bárói címet, így úgy éltem, mint bármelyik átlagos magyar fiatal. Volt azonban egy irodalomtanárom, aki a nagyapámnál tanult, nála éreztem először, hogy megkülönböztet. Sokkal többet kellett tanulnom egy jó jegyért, mint másoknak – emlékezett vissza. Mint mondta: sajnos az utóbbi évtizedekben – a távolság miatt – a Hatvany vérvonallal megszűnt a kapcsolatuk.
Hatvany Károly magyarországi látogatása során egykori iskoláiba is visszatért.
