Egy sikersorozat kezdődött el Hatvannál 1849. április 2-án. A tavaszi hadjárat eltökélt célja az volt, hogy az osztrák csapatokat kiűzzék Magyarország területéről. A hatvani ütközet nagy jelentőséggel bírt, hiszen végre sikerélménye lehetett a magyar csapatoknak. A dicsőséges ütközetre emlékeztek az évfordulón Hatvanban: a Kossuth téren sorakoztak fel a hagyományőrzők, és onnan együtt vonultak el a Belvárosi Temetőig. Itt, az ünnepségen Horváth Richárd polgármester arra emlékeztette a jelenlévőket, hogy sosem szabad lebecsülni az ellenfelet. Az osztrákok megtették, mivel úgy vélték, csupán könnyű nyulászatra indulnak Hatvannál. Ám mikor összecsaptak a magyarokkal be kellett látniuk, hazaszeretettel, önfeláldozással és bátorsággal állnak szemben, ezt pedig nem tudják legyőzni.

A városvezető rávilágított: a hatvani csata számunkra nem egy csata, hanem egy sikeres hadművelet kiinduló állomása.  S ezt a sikeres hadműveletet Hatvan nélkül nem lehetett volna diadalra vinni. Mert Hatvan nélkül nem lehet háborút nyerni.  Sem akkor, sem máskor.  Hatvan a tavaszi hadjárat sikerének lelki alapköveit rakta le, az önbizalom, és lelkesedés érzését oltotta be a magyar honvédszívekbe.

Beszédében kihangsúlyozta: ma is olyan időket élünk, amikor nem árt elgondolkodni azon, hogy mit is jelent számunkra a hazaszeretet és önfeláldozás. A magyarság már többször megmutatta, hogy képes együtt cselekedni: 1848-ban majd 1956-ban is a szabadságvágy erősebb volt minden más érzésnél. Átlépett generációs határokat, vallási és politikai ideológiákat, eltüntetett generációs különbséget és egységbe forrasztott egy nemzetet – fogalmazott.  Horváth Richárd kitért rá: ma, amikor országunk határai előtt ismét hívatlan betolakodók állnak, amikor Európa nagyhatalmi törekvései ismét nemzetünk előrehaladása ellen irányulnak, semmi másra nem lenne nagyobb szükség, mint az egységre, ország és városhatáron belül és azon túl is. A 48-as hősök dicső küzdelmei megmutatják számunkra a helyes utat ennek eléréséhez, s ha mégoly göröngyösnek is tűnik ez az út, nem térhetünk le róla.  Mutasson példát 1848/49 honvédő katonáinak hazaszeretete és önfeláldozása, kövessük az általuk kijelölt utat, emeljük együtt városunkat és országunkat olyan történelmi magasságba, ahonnan a megvívott csaták zaja elhalkul, és békévé oldja azt a dicső emlékezés – zárta gondolatait a polgármester.

Hornyák Gábor hagyományőrző százados beszédében elmondta: minden magyar ember számára fontos 1848/49, hiszen akkor olyan alapértékeket fektettünk le, amikhez a mai napig ragaszkodnunk kell. Ilyen például a törvény előtti egyenlőség, a közteherviselés és a demokrácia. Ezek örök értékek és sosem változnak meg. Mint ahogy az sem, hogy az önös érdek semmilyen körülmények között nem lehet fontosabb a közösség érdekénél, mert csak az utóbbi viszi előre a társadalmat.

Délután a Népkertben folytatódtak a programok, ahol a hagyományőrzők újrajátszották az ütközetet.