Háborgatott Halottak címmel tartottak előadást az intézményben, ahol elsősorban a késő bronzkori temetkezési szokásokra helyezték a fókuszt. Alapvetően a rítusoknak két fő típusát különböztetik meg ebben a korban: a halomsíros és az urnamezős temetkezést. Mint nevük is elárulja: az előbbinél a halottak hamvait halmok alá temették, utóbbinál egy sík urnamezőt alakítottak ki és itt búcsúztak el szeretteiktől. Király Ágnes régész szerint a gyászt egy egységes folyamatként éljük meg, ugyanaz a fájdalom jellemző a jelenkor emberére, mint azokra, akik több ezer éve éltek. A gyász ugyanis biológiailag kódolt, meghatározott fázisokon keresztül éljük át, csak kulturálisan térünk el egymástól.
Kitért arra is, hogy a biológiai halál és a társadalmi halál nem esik egybe, mivel sokszor magának a közösségnek is fel kell dolgoznia azt, hogy elveszítette egy tagját. Folyamatosan kommunikáltak az elhunyt szellemével, lelkével, sokszor talán féltek is tőle. Mindezekről írásos feljegyzések nem maradtak, csupán a régészeti leletanyag alapján vonják le ezeket a következtetéseket.
