Takó Tibor családi házuk udvarának csendes végén építette fel „kis birodalmát” és kedvenceinek szálláshelyét. A több száz éves gyökerekre visszavezethető, „Kiskunfélegyházi keringő” díszgalamb tenyésztésébe és tartásába kezdett, melyet hosszas felkészülés, tanulás előzött meg. Az eddigi kutatások szerint, a török megszállás idején behozott ázsiai keringő galambfajták, honi beolvadásából származó utódok módszeres szelekciójával jöttek létre hosszú idők folyamán a „Kiskunfélegyházi keringők” ősei, melyek kiváló röpkészséggel rendelkeztek. A kitenyésztésük a XVIII. század második felében kezdődött el. A nevük onnét ered, hogy zárt falkában a házak felett kis köröket és nyolcasokat leírva igen gyorsan repültek, olykor három órát is egyhuzamban.
A fajta nagy része röpkészségét az idők folyamán elveszítette, mint díszgalambot több színben, zártan tenyésztik napjainkban. Könnyen barátkozik az emberrel, bizalmas, de szépségét csak a számára nyugodt környezetben mutatja meg, ott veszi fel eredeti testtartását. Mindezekért kezdett el foglalkozni a galambokkal Takó Tibor, mely egyben sikerélményt, gondoskodást is jelent számára. Mikor kikelnek az új fiókák, bizonyságot adnak arról, hogy jól csinálja azt amibe belekezdett. A család és óvónő felesége már megszokta a „hóbortját”, ők is besegítenek ha egy hosszabb fuvarra megy és nem ér haza időben, hogy mindig legyen eledel és víz a galambjainak. Főképp a nyugdíjas anyósa az – Jutka asszony, aki egykor szakápolónő volt a hatvani kórház sebészetén –, aki mindig „hadra fogható”. Vágyai között szerepel, hogy saját tenyésztésű kedvencei hamarosan majd indulhatnak a megmérettetéseken. Ha beérik az amire vágyik, a város és a helyi galambászok nevét is öregbíteni szeretné a hazai országos fajtaversenyeken.
H. Szabó Sándor felvételei
