– Amióta ember él a Földön, azóta templomokat épít – kezdte beszédét Snell György, esztergom-budapesti segédpüspök, a Szent Adalbert Római Katolikus Templomban. – Már az építkezés előtt megszentelik a helyet, később pedig bekenik a falait és az oltárt az Isten erejét jelző szent olajjal, a krizmával – részletezte a segédpüspök. – A hely, ahol összeér a föld az éggel, és ahol a teremtő találkozhat a teremtővel. Ezek a templomok – folytatta.

– A XXI. században is szükség van egy elkülönített helyre, ahol menedéket kapunk egy kis időre a rohanó világ elől, ahol emberi kapcsolatokat építhetünk – hangsúlyozta. Hozzátette: annyi mindent elérhet az ember, de ha nincs hite, mégis a legszegényebb ezen a Földön. Így arra inspirálta híveit, hozza el őket hitük hétről hétre a szentmisékre, hogy lelki feltöltődést kaphassanak, amelyből aztán egész héten át táplálkozhatnak.

Az ünnep során hálát adtak Szent Adalbertnek, a névadónak is, aki Prága püspöke volt a X. században. A cseh kereszténység indulásakor kellett helytállni püspökségében, nem egyszer elzavarták, így került éppen Magyarországra. Ő keresztelte és bérmálta Szent Istvánt is. – Sok nép osztozik rajta, lengyelek, poroszok, csehek, szlovákok, magyarok, de mindannyian úgy tekintünk rá, mint az egyház nagy szentjére, fényes csillagára – emlékezett vissza a Szent István Bazilika plébánosa, a Szent Jobb őre.

A belvárosi templomot 240 évvel ezelőtt szentelték fel, azóta több épület is állt a helyén, de mindig imádságra szolgáltak ezek a házak. A templombúcsú szenténekeit a kórus tagjai adták elő, amelyet a kántor orgonaszóval kísért.