Ezúttal Nagy Lászlót látta vendégül Tompa Z. Mihály a Hatvani Portrékban. Laci bácsi 1925- ben született Rózsaszentmártonban, a család harmadik gyermekeként. Elmesélte, hogy szülei önfeláldozásának köszönhetően lehetőséget kapott, hogy a Hatvani Internátusban tanulhasson. Itt katonás fegyelem volt, ahol csavarogni nem lehetett, ellenben etikettet és táncot is tanítottak nekik. Ahogy ő fogalmazott: felkészítették az életre. Úgy véli: Isten a kegyelmébe fogadta, hiszen sok szörnyűségen ment már keresztül, mégis mindent sikerült túlélnie. Ilyen volt például, hogy gyermekkorában agyhártyagyulladást kapott, de komoly vakbélgyulladás miatt is műteni kellett. A küzdelmek sora az egész életét meghatározta: csupán nyolcadikos volt, amikor hadifogságba esett, ahol három évet töltött. Sorstársaival gyötrő esztendőket éltek át, olyan dolgokkal kellett szembesülniük, amikre azóta is borzongva emlékezik vissza.
Hazatérése után nem sokkal később ablakpucolás közben meglátott egy fiatal lányt. Szerelem volt első látásra, s immáron 65 éve élnek együtt boldog házasságban. Kapcsolatukból két lányuk született. Nagy László munkásságát az ecsédi TSZ-ben kezdte, mint főkönyvelő, majd két év után a hatvani termelő szövetkezetnél helyezkedett el. Ekkor költözött családjával Hatvanba.
A saját tapasztalatai, szenvedései és történetei alapján úgy érzi, három kiemelkedően fontos dologra van szüksége az egyénnek. Hozzátette: ehhez még hozzátartozik a becsületesség, az optimista világnézet és a gondoskodó családi háttér. Az estén Czmorek Piroska, Podonyi Panni és Kondek Zsolt is közreműködött.
