A Hatvani Portrék sosem a bemutatkozásról szólt, hiszen mindig közismert embereket hív meg egy-egy beszélgetésre Tompa Z. Mihály. Ám a legutóbbi rendezvényen egy olyan ismert arcot láthatott a közönség, ami több mint egy évtizede aktívan a köztudatban van. Jagodics Milán bár még csak 31 éves, hosszú évek óta a városi rendezvények meghatározó alakja, mivel a színpadon ő köszönti a közönséget és ő vezeti fel az előadókat.  Bajzás korában kapta erre az első felkérést, s mivel szeretett szerepelni, elvállalta.  Ezekből a szereplésekből, valamint a szavalóversenyekből és a jó íráskészségből adódott – anyai tanácsra – a média iránya. Debrecenbe ment, ahol a művelődésszervező szakot választotta, mivel tudta, hogy a Debreceni Televízió szoros kapcsolatban áll velük. Itt is folytatta a konferálásokat, szórakoztató programokat szerveztek fiataloknak és a televíziózás is elindult ezzel párhuzamosan. Gyakornokként reklámokat forgatott, de időjárást is jelentett, minden területen kipróbálta magát.

Az iskolaévek után pedig visszajött szülővárosába, mivel saját bevallása szerint nagyon szeret itt élni. A Hatvan TV-nél 2010 végén kezdett el dolgozni. Azt pedig, hogy milyen titulusban indítja a munkát, csak az orvosi vizsgálaton tudta meg, ahol Szabó László, a mentőállomás vezetője főszerkesztő úrnak szólította.  A tv-nél pedig nagy változások jöttek, mivel akkor alakult át teljesen: az addigi magazinos műsorszerkezetét váltotta a híradózás. – Nagy kihívás és nagyon jó érzés volt egy olyan területtel foglalkozni, ami a hatvani élettel, a településsel foglalkozik. Beszámolni az eseményekről, megmutatni az itt történteket.  Első lépésként bevezettük a Hatvani Híradót, ami rövidebb és pörgősebb anyagokat jelentett. Nagyon jók voltak a visszajelzések, ezért megtartottuk ezt a formát  – emlékezett vissza az első főszerkesztői hónapokra Jagodics Milán. Mindig arra törekedett, hogy tényszerűen és hitelesen tájékoztasson.

Már akkoriban is forgattak országos televízióknak, rendszerint a TV2 kért anyagokat, de ez többnyire katasztrófa-televíziózás volt, hiszen a véresebb balesetek, gyilkosságok, rendőrségi ügyek érdekelték őket.  Milánt pedig mindig a fejlődés motiválta, hogy új terepen próbálja ki magát és mutassa meg tehetségét. Több felvételét is körbeküldte az országos sajtónak, végül az MTVA gyakornoki programjával jutott be az M1-hez. Ott, az önéletrajzán végignézve rögtön fel is tették neki a kérdést, hogy ilyen gyakorlattal miért jelentkezik gyakornoknak? De ő motivált volt, elszánt és mivel vonzotta az országos média, ezért gyakornokként indította a fővárosi karriert. Szerződést is ajánlottak neki, amit végül hosszas gondolkodás után vállalt csak el. Ahogy mondta: családja, barátai és a városvezetés is támogatta ebben. Milán belpolitikai újságíróként emellett a Kossuth Rádióba is rendszeresen készít anyagokat.

Az élő bejelentkezéseket várta a legjobban, mivel ezek nagyon éles helyzetek, amikben helyt kell állni és gyorsan kell reagálni. Éppen ezért nagyon nehezek is. Főleg ha a Forma 1-ről úgy kell tudósítani, hogy csak a kapuig mehet és semmit sem lát az eseményből. A környéken több külföldi szurkoló sátrat is vert, az élő bejelentkezésbe pedig egy bulis társaság – annak ellenére, hogy megígérték, nem teszik – beálltak, ugráltak, őrjöngtek és kiabáltak.  – Ott álltam, nem fordulhattam meg és ilyen körülmények között ki kellett töltenem az 50 másodpercet. Láttam, ahogy a kamera mögötti kollégáim is fejüket fogják a röhögéstől, én pedig Vettelről és a szurkolói hangulatról beszéltem – idézte fel. A vizes vb-n pedig szintén az élő bejelentkezést trollkodták meg, mikor adásban két lány lépett oda hozzá, hogy megpuszilja.

Arról pedig, hogy szép legyen a mosolya, barátnője, Bogi gondoskodik, aki fogorvosként dolgozik. A kerékpározás mellett közös szenvedélyük is van: 2015 óta Jagodics-Bakos névvel pálinkamanufaktúrában pálinkát főznek. Először almával indult, ami a Héhalmi Hercegnő nevet kapta, később jött a Szuperhős Szilva, a Kertemből Körte, most pedig a Varázslat Dió. Ugyanis Milán állítása szerint az varázslat, ha abból pálinka lesz.

A szíve mindig Hatvanhoz köti, hiába a debreceni diákévek, vagy a mostani fővárosi munka, nem akar elszakadni Hatvantól. Szereti a települést.

– Jó a közösség, a hatvaniaké egy nagyon jó csapat, én pedig szeretem, hogy minden este ide érek haza

– fogalmazott.

A Hatvani Portrék leírásában mindig ott van: zenével és irodalommal fűszerezve. Az irodalmat Milán egy Tóth Árpád verssel, A holdkóros apród történetével pipálta ki. Zenét pedig egy hatvani banda, az aktívabb napokat is látott Skarabeus Superheroes adta.