Szent Sebestyén napja Hatvan fogadalmi ünnepe, mivel 1740-ben ezen a napon ért véget a pestisjárvány a városban. A pusztítása során a város lakossága megtizedelődött, így január 20-án minden évben ünnepélyes szentmisében adnak hálát a hatvaniak a járvány elmúlásáért a Szent Adalbert Templomban. A szertartást Koza József prépost kanonok celebrálta, aki elmondta, a pestis 568 áldozatot szedett, ezt pedig az akkori lakosság hatvan százaléka volt. – Itt vannak ezek a csodatévő szentjeink – mint Szent Sebestyén –, akikhez mindig fordulhatunk ha segítségre szorulunk. Hálát adhatunk Istennek, hogy voltak olyan keresztények, akik minden viszontagság ellenére is kiálltak a hitükért, mert nekik köszönhetjük, hogy van kereszténység. Én azt látom, hogy mindannyiunk sorsát és az emberiség sorsát is a hitvallása, az összefogás és a kitartás fogja eldönteni – hangsúlyozta Koza József.

A szertartást követően a hívők a Szent Sebestyén szobornál elmondták az ősi fogadalmi imát, majd megkoszorúzták Boldog Meszlényi Zoltán emléktábláját.

 

 

Szent Sebestyén, aki túlélte a nyilas kínzást

A Szent Adalbert Templom mellett áll Szent Sebestyén szobra. Ő Diocletianus császár testőrtisztje volt, akit kereszténysége miatt fához kötöttek és nyilakkal lövettek meg.  A középkorban a pestist, Isten nyilakkal küldött büntetéseként fogták fel, s mivel Szent Sebestyén túlélte a nyilas kínzást, tőle várták a megmenekülést. Így lett ő a pestisszent. A barokk korban, a XVIII. században Magyarországon is több alkalommal szedte áldozatait a pestis, Hatvant is elérte.

Kökény Ferenc történész, a Hatvany Lajos Múzeum igazgató-helyettese elmondta: Hatvanban a járvány 1739 májusától 1740 januárjáig tombolt. Az áldozatok száma 568 fő volt, ez a lakosság csaknem 60 százalékát jelentette. Akkoriban a termést a közeli településen élők takarították be és a hatóság ügyelt arra, hogy ne fertőződjenek meg. A járvány ideje alatt a prépost és a kapucinus rend tagjai ápolták és gyógyították a betegeket. A város pedig mindezek után gyorsan talpra állt, ehhez pedig a történész szerint hatalmas lelki erőre és hitre volt szükség. Ezt jól példázza, hogy januárban ért véget a járvány, és májusban már fel is avatták Szent Sebestyén szobrát. 

Ezt Mayerhoffer András terveli alapján Jager János Henrik kőfaragó készítette el. Ez az emlékmű az ország egyik ilyen legkorábbi vonatkozású alkotása. Eredetileg a Kálvária temetőnél állt, majd 1846-ban a plébánia mellé helyezték. Állapota a több mint 200 év alatt leromlott, így mikor 1971-ben elfoglalta jelenlegi helyét, a szoborcsoport alakjait másolatokra cserélték.  A talpazaton Szent Rókus és Szent Adalbert (korábban helyén Xavéri Szent Ferenc), a homlokzaton pedig Szent Rozália látható.

 

 

Fotó: Albert Péter