Zengett a „Ria, ria, Hungária!” Hatvanban a Népkertben a mérkőzés előtti percekben, 21 ezer magyar pedig Marseille-ben biztatta a Nemzeti 11-et, egészen elképesztő hangulat övezi a magyarok Eb szereplését. Ezt pedig a játékosok is érzik, végre igazán bátor és harcos magyar csapatot láttunk pályára lépni. Kezdeményeztünk, támadtunk, uraltuk a játékot, futballoztunk. Attól zengett a nemzetközi sajtó, hogy mennyire felpörgött az izlandi válogatott, de az az igazság, hogy egy idő után inkább csak túlélni szerették volna a magyar rohamokat, mint megállítani. A szerencse azonban úgy tűnik, érdekelt volt az izlandi válogatottnál, hiszen egy vitatható tizenegyessel szereztek vezetést. Az ítéletet megelőzően ugyan Király kezéből kiesett a labda és ez keltett aztán zavaros szituációt a magyar tizenhatoson belül, de egy biztos, sok magyarázat kell ahhoz, hogy valóban elfogadjuk az orosz játékvezető döntését. A magyar válogatott azonban nem adta fel, tovább nyomtunk és rendre dolgoztuk ki a helyzeteket. Eddig csak a védelmünket ismerték el, de ma megmutatta Magyarország, hogy igenis tud támadó focit játszani.
A mérkőzés utolsó részében már Böde, Szalai és Nikolics is pályán volt. Jobbak voltunk, többet birtokoltuk a labdát és végül ennek meg is lett az eredménye. Nikolics centerezését Böde elől igyekeztek kivágni az izlandiak, de a próbálkozásnak öngól lett az eredménye, egyenlítettünk. Ez az egy pont pedig a továbbjutást jelentheti a magyaroknak. Joggal bízhatunk benne, hogy csoportköröknél nem ér véget az Eb-álom. Mészöly Kálmán 46 éve azt mondta Marseille-ben a csehszlovákok elleni vereség után, hogy „a mi időnk lejárt”. Mi az Izland elleni döntetlen után kijelenthetjük: újra eljött a mi időnk! Hajrá Magyarország!
