Luca napja Szent Lucia korai keresztény vértanú kultuszához kötődik. Az V. században élt Szicíliában és édesanyja természetfeletti gyógyulása után úgy gondolta, hogy Krisztusnak szenteli az életét. Az elhagyott vőlegénye viszont nem tudta ezt feldolgozni és különféle intrikák folytán feljelentette menyasszonyát, akit ezek után mágiahalálra ítéltek. – Csodával határos módon ott ő nem égett el, később viszont kivégezték, de a feljegyzések úgy közlik, hogy nem halt meg, amíg az imádságot be nem fejezte – részletezte a legendát Deme Ágnes néprajzkutató.

Úgy tartják, a Luca a „lux” kifejezéssel hozható összefüggésbe, amely fényt jelent, s ha a mágiahalál tüzének fényére következtet. – Általában a szembetegségben szenvedők, vakok szoktak imádkozni Szent Luciához, illetve az aprólékos látást igénylő szakmák birtoklói: például varrók is megtisztelik őt imáikkal – mondta a néprajzkutató. Hozzátette: Luca napja egyébként Európa különböző részein ellentmondásosan valósul meg, míg nálunk negatív, boszorkányos képzetek kötődnek hozzá, addig északon alapvetően ünnepről van szó. A skandináv országokban december 13-a után már várják az egyre hosszabbodó nappalokat, s mivel náluk egyébként is kevesebb a fény, a Luca-napi gyertyás meneteket könnyebb értelmezni.

A magyar hagyományok Luca napjával kapcsolatban általában szerelmi jóslásokra, illetve boszorkányok azonosítására irányultak. A palóc lányok például ezen a napon virágzó ágakat vágtak, ahol mindegyik egy-egy legényt szimbolizált, ezeket vázába tették, lehetőleg friss patakvízzel öntözték, s amelyik kivirágzott karácsonyra, az lett a jövendőbelijük. A Luca-búza szintén országosan ismert és elterjedt. A legenda alapján december 13-án búzát vetettek cserépben, ez karácsonyra megnőtt, ezután egyes helyeken a pap megáldotta, újévkor pedig megetették az állatokkal. Ez a mindig megújuló élet szimbólumát és a gazdag termést jelenti. A boszorkányok azonosítására szintén az egész magyar nyelvterületen használták a Luca-széket. Emellett még a tésztaszűrő kanál változata is ismert. – Tizenkét lyukat faragtak egy fakanálba és ezen átnézve, az éjféli misén próbálták beazonosítani a boszorkányokat – mesélte Deme Ágnes. – A Luca-széke azonban általánosabban ismert hagyomány – folytatta. A szék sok helyen tizenháromféle fából készült, s elég sok szabály és előírás vonatkozott az elkészítésére. Az éjféli mise helyszínének küszöbén, a Luca-székén ülve lehet észrevenni a boszorkányt. – Ha valaki rajta ülve körbepillant, akkor számára megmutatkozik a boszorkány, akinek ökörszarva is lehet – tartja a mondás. A boszorkány elől való menekülésről is vannak előírások. Úgy tartották, hogy mákot kell elszórni, azt a boszorkánynak mindenképpen fel kell szedni, s így nem éri utol a menekülőket. Források szólnak arról is, hogy a szék egyik lábát eltávolítva és eldobva, a boszorkány szem elől veszíti áldozatát.

 

Kezdőkép: google.com